Az Alpok hatalmas hegyláncai között szlalomozó svájci pilóták egyedülálló tudással és tapasztalattal rendelkeznek, melyet kiválóan tudnak kamatoztatni a látványos kötelékrepülések során is.

A kötelék hivatalos megalakulása 1964 augusztusában következett be, amikor is a Svájci Légierő fennállásának 50. évfordulójára rendezett repülőnapon a négy Hawker Hunter Mk.58-as Lausanne-ban nagy közönségsikert aratva repülte le az addigra már jól begyakorolt programját. A Patrouille Suisse (Svájci Őrjárat, a francia Patrouille France mintájára…) névre keresztelt kötelék az évek folyamán egyre professzionálisabbá vált, programjuk kiforrott és egy igazi svájci órához mérhető pontosságú lett.

1970-ben ötgépesre bővült a formáció, majd 1978-tól már hat géppel repültek. A bemutatók nagy részét hazai közönség előtt tartották meg, de számos külföldi felkérésnek is eleget tettek főleg a szomszédos Olaszországban és Franciaországban. A megbízható és a pilóták esetleges hibáira jóindulatúan reagáló Hunterekkel a hosszú szolgálat alatt a Patrouille Suisse-nél semmiféle baleset nem történt, bár ehhez hozzájárult az is, hogy tudatosan kerülték a túlzott kockázattal járó manővereket.
1991-ben a Svájci Államközösség megalakulásának 700. évfordulójára némileg megújult festéssel tisztelgett a kötelék. A jó öreg Hunterek törzsének és szárnyainak teljes alsó felületére felfestették a nemzeti színeket, még látványosabbá téve így a produkciójukat. Ez az alsó díszítés egyébként mind a mai napig jellemzi a kötelék gépeit.
1994-ben aztán megszületett a döntés, hogy a típust, a légierőből történő kivonásával egy időben a Patrouille Suisse-nél is nyugdíjazzák és az amerikai gyártmányú F-5 E Tigerekre cserélik. Az esemény magyar vonatkozású érdekessége, hogy a kivont gépekből egy példányt a szolnoki Magyar Repüléstörténeti Múzeum kapott meg, melyet így kiállítva bármikor megtekinthetünk.

Az elavult Hunterek pótlására kézenfekvő megoldásnak bizonyult az ugyancsak nagy számban rendszeresített F-5 E Tiger, melyet rendkívüli mozgékonysága és könnyű kezelhetősége ideálissá tesz a kötelékrepülések számára. A kis méretű, fürge „Tigrisek” új festést kaptak (felül fehér, piros díszítéssel, alul a stilizált svájci zászló) és megváltozott a kötelék logója is. A típus és designváltáson felül azonban a repült program is átalakult, hiszen az új gépek más lehetőségeket teremtettek. A nagyobb sebesség és a jobb fordulékonyság következtében dinamikusabbá vált a produkció, melyben több lett a függőleges elem és a vízszintes formációk is változtak.
Az F-5-ösökre való áttérés után természetesen több gyakorlásra és türelemre volt szükség, hiszen eleinte nagyon nehéz volt a jól megszokott, pontos köteléket tartani az új gépekkel. A bemutatókon is érződött egy ideig némi színvonalbeli visszaesés, de ez azt hiszem teljesen természetes velejárója egy ilyen volumenű változásnak. Napjainkban már ugyanolyan szépen és pontosan repülik a programot, mint annak idején a Hunterekkel.

Érdemes még egy pár szót ejteni a csapat tagjairól is, akik nem főállású bemutató pilóták, hanem a Svájci Légierő oktatói minősítéssel rendelkező vadászrepülői. A rendkívül nagy gyakorlattal rendelkező, sok ezer repült órát a hátuk mögött tudó csapattagok általában három-négy évig szerepelnek aktívan a különböző bemutatókon, majd pedig néhány évig még tartalékban maradnak és segítik a kötelék munkáját. Elismerésre méltó az a hozzáállás, hogy Ők valójában a szabadidejük rovására foglalkoznak azzal, hogy Svájcot méltóképpen képviselhessék a hazai és a nagy nemzetközi repülőnapokon. Az elmúlt 40 évben sokszor bizonyították már, hogy profizmusuk, és a mutatott produkciójuk alapján is mindenképpen ott a helyük a legnagyobbak között.