Olaszországban nagyok a hagyományai a kötelékrepülésnek és a műrepülésnek. Már az I. világháború éveiben kitűnt pilótáik közül 34 légi győzelmével Baracca százados, "az olasz csődör", akinek személyes jelvénye - az ágaskodó paripa - ma a Ferrari cég márkajelzéseként ismert világszerte. A 30-as években Balbo repülőtábornok vezérletével nagy kötelékeik kétszer is átrepülték az Atlanti-óceánt. 1931 januárjában tíz Savoia-Marchetti S.55-tel Brazíliába, 1933. júliusában pedig 24 darab, ugyanilyen típusú repülőcsónakkal a Chicagóban rendezett világkiállításra jutottak el. Az ilyesféle, sokgépes kötelékeken rajtuk is ragadt a "balbo" név. Az Angliai csata idején a RAF pilótái mindig így nevezték a nagyobb formációkat.
A Fiat CR.42 ?Falco? biplánok részt vettek az Angliai Csatában.
Itt kell megemlíteni a Belgiumba települt, mintegy 200 gépet számláló olasz repülőhadtestet, mely 1940 októberétől két hónapon keresztül részt vett a szigetország elleni légi háborúban. Az alakulat parancsnoka az a Fougier tábornok volt, aki tíz évvel korábban az észak-olaszországi Campoformidóban létre hozta a Regia Aeronautica, az olasz királyi légierő műrepülő iskoláját. (Belőle 1943-ban a légierő parancsnoka lett.) Az olasz pilóták műrepülő tudásában nem is volt hiba. Erre jó példa az a kötelékük, amelyik 1937-ben a budaörsi reptér avatásán is szerepelt.
A legendás Fiat CR.32 a spanyol polgárháborúban is helyt állt.
A Fiat CR.32-kel bemutatkozók méltán arattak nagy sikert. Pilótáink ugyancsak kedvelték és a legjobb kétfedelű vadászgépnek tartották típust. Nem alaptalanul, hiszen az újjászületett Magyar Királyi Légierő legelső légi győzelmeit éppen a velük felszállók aratták. A nagyobb teljesítményű CR.42-t ugyanúgy szerették. A "Falco" - vagyis a "sólyom" - 1941-ben az orosz fronton még a sokkal modernebb, egyfedelű Polikarpov I-16-os "Rata" típussal szemben is megállta a helyét. A háború későbbi szakaszában azonban az olasz harci gépeknek már csak alárendelt szerep jutott. Nem pilótáikon múlott. A ludas Itália repülőipara volt, mely nem tudta követni a brit és az amerikai gyártók által diktált tempót. Utóbbiak ugyanis feláldozták gépeik manőverező képességét az erősebb fegyverzetért és a nagyobb sebességért. Nekik lett igazuk! A fordulóharcban remeklő műrepülők ideje lejárt. Csak az ország háborús sebekből való felépülése után juthattak ismét szóhoz.
1950-re jöttek létre a feltételei a repülőnapok szervezésének és a kötelék-műrepülés feltámasztásának. Természetesen akkor már jetekből hozták létre az első bemutató formációt. A brit de Havilland DH-100 "Vampire" típusú sugárhajtású vadászokkal felszerelt 4-es repülőszázad 1950-től két évig volt az Olasz Légierő, az Aeronautica Militare Italiana hivatalos bemutató köteléke és 1952-ben, Brüsszelben repült első ízben külföldi közönség előtt. Ezután jöttek a korszerűbb amerikai típusok, a Republic F-84G "Thunderjet", a Canadair F-86E "Sabre" és a Republic F-84F "Thuderstreak".
A Frecce Tricolori először kanadai gyártmányú F-86E Sabre vadászgépekkel repült.
A különböző repülőszázadoknál éves váltásban szervezték a mindenkori bemutató csoportot. A légierőt otthon és külföldön 1960-ig képviselték ezek a formációk. A vezérkar akkor döntött úgy, hogy létrehoz - külföldi mintára - egy állandó műrepülő alakulatot, mégpedig az észak-itáliai Rivoltóban (Udine szomszédságában), ami alig kőhajításnyira van csak az olasz kötelék-műrepülés bölcsőjétől, Campoformidótól.
Ennyi dióhéjban az előzménye a világ legnagyobb létszámú és ma is aktív - tízgépes - bemutató köteléke létrehozásának. A csoport 1960 végén kanadai gyártmányú F-86E "Sabre" vadászokkal kezdett gyakorolni. Az olasz repülőipar azonban nemsokára előrukkolt saját fejlesztésű harci gépeivel.
A Fiat G.91 PAN volt a Frecce első hazai építésű géptípusa.
Természetes, hogy a csoport hamarosan - 1964-ben - átnyergelt ezek egyikére, a Fiat G.91-es vadászbombázóra. Ilyenformán a Frecce Tricolori (röviden: Frecce) a továbbiakban már nemcsak az olasz pilóták kiváló tudását mutathatta be világszerte, hanem Itália iparának képességeit is. Az eredmény jól tükröződött az eladásokban, hiszen hamarosan az összes kontinensre került géptípusaikból. 1982-ben ültek át azokba az Aermacchi MB.339-es gyakorlógépekbe, melyekkel Kecskeméten 2000-ben, 2003-ban, 2005-ben és 2008-ban szerepeltek.
Az Aermacchi MB.339 PAN kétülésesekkel 1982 óta repülnek.
A gépek élénk festése a formáció nevére utal. A kötelék hivatalosan, mint a 313-as számú műrepülő-kiképző század szerepel a nyilvántartásokban. Dolguk azonban nem csak az, hogy parádés műrepülő tudásukkal elkápráztassák a nagyérdeműt, hanem az is, hogy szükség esetén a felfegyverzett Aermacchikat vezetve ugyanolyan profi módon hajtsák végre a könnyű-támadó feladatokat. Ennek érdekében az alakulat felkészülésre szánt évi 2500 órányi rep. idejének felét ez utóbbi célra fordítják. A gyakorlásnak köszönhetően valamennyi pilótájuk és természetesen mind a 17 db, különleges festésű gép alkalmas rá, hogy akár órák alatt harci bevetésre induljon. Ehhez a szükséges fegyverzet - bombák, lőszer, géppuskakonténerek és rakétablokkok formájában - mindig a rendelkezésükre áll.
A kötelékbe kerülés feltétele először is legalább 1000 órányi, vadászgépen vagy vadászbombázón szerzett repülési gyakorlat. Az önként jelentkezők seregéből a legjobb öt - Tornado, AMX vagy F-104 "Starfighter" - pilótát meghívják a bázisra, ahol közülük a Frecce új tagját a 313-as század parancsnoka választja ki, közös műrepülés után. Utóbbi típus tavalyi kiselejtezését követően a helyét elfoglaló F-16 "Fighting Falcon"-nal repülők jöhetnek majd szóba. Rendszerük szerint évente csak egy, esetleg két új pilóta kerülhet a csapatba. Így aztán nem meglepő, hogy a kötelék egy-egy repülőgép-vezetője 5-6 évig is ott repkedhet a formációban. Egyedül a vezért, a "Pony 1" hívójelű Aermacchi pilótáját váltják kétévente. Ő azonban már előtte - legalább öt évig - beosztott pilótaként alaposan megismerhette a Frecce-féle kötelék-műrepülés minden fortélyát.
Tammaro alezredes a 2004-es szezon óta a Frecce vezére. A 2010-es szezonban fogja őt váltani Marco Lant alezredes (2010.02.10-től)
A kötelék jelenlegi vezére ezen a poszton idén már hatodik szezonját kezdi. A 41 éves Tammaro alezredes 1998-ban került a Freccéhez. Akkor 1000 órája volt, melyet AMX-en, MB-339A-n és egy sereg iskolagépen gyűjtött össze. A 2010-es szezon kezdetére ezt további 1450 órával tudta gyarapítani (jelenleg 2450 óránál tart). A fenti pilóta-váltási szisztéma tehát mindenképpen takarékosnak minősül, hiszen a világ működő kötelékeinek tapasztalatai szerint a legtöbb légi órát mindig is az "újoncok" begyakoroltatása emészti fel. Ez a Frecce esetében egy esztendőnyi kemény munkát és közel 400 órát jelent. Ám a vezérgépben ülőtől sem vesznek két év után végleges búcsút, hiszen ő a következő két idény során már nem csak a köteléknek, hanem az egész 313-as századnak is a parancsnoka lesz. Ebben a minőségében őt illeti a "Pony 0" hívójelű Aermacchi. Tammaro alezredes idén adja át a posztját a jelenleg "Pony 1" alatt repülő Marco Lant alezredesnek.
Marco Lant alezredes a Frecce Tricolori leendő parancsnoka.
A Frecce pilótái - beosztásuktól és rutinjuktól függően - évente 250 - 350 óra között teljesítenek, ami magában foglalja a gyakorlások, átrepülések, áthúzások és természetesen a repülőnapi szereplések idejét is. A kötelék évente átlagosan 40 repülő-show résztvevője. További 15 alkalommal húznak át látványos, zöld - fehér piros, nemzeti színű füstcsíkokat eresztve, különböző fontos események helyszínei felett. Napjainkig közel 2400-szor tartottak nyilvános bemutatót odahaza valamint Európa, Észak-Afrika, a Közel-Kelet és Észak-Amerika összesen 41 országában. Legemlékezetesebbnek 1986-os és 1992-es kanadai és USA-beli turnéjukat tartják. Az akkoriban felkerekedett csapatokról elmondható, hogy azok igazi balbók voltak, hiszen 12 Aermacchi, két Lockheed C-130 Hercules és két Breguet Atlantic kelt át az Atlanti-óceánon.
A Frecce Tricolori jelenlegi felállása
A század jelenlegi személyi állománya 15 pilótából és 65 fős műszaki gárdából áll. Utóbbi, válogatott szakemberekből álló csapatnak köszönhető, hogy technikai okokból eddig még egyszer sem maradt el bemutató. A kötelék műsorvezetője Saia százados. Feladata a Frecce 18 elemből álló, félórás programjának kommentálása, mely egyébként az időjárásnak és a felhőalapnak megfelelően módosítható. Ez azt jelenti, hogy még a legcsapnivalóbb időben is felszállnak, Ám olyankor kihagyják a kilencgépes formáció és a közönség figyelmét az üresjáratok idején lekötő, 10-es számot viselő Aermacchi azon látványos, függőleges manővereit, melyek amúgy sem látszanának a felhőktől. Ami viszont sosem marad el, az ennek a Pony 10 hívójelű, szólógépnek a látványos programja.
|
Az olasz légierő műrepülő köteléke éppen tíz éve mutatkozott be hazánkban. Számunkra ezért is emlékezetes a millenniumi esztendő. Nekik persze még a miatt is, hogy akkor ünnepelték létrehozásuk 40. évfordulóját. A jeles eseményt 2000. szeptemberében egy fergeteges repülőnappal tették még felejthetetlenebbé. Rivoltóban a házigazdákon kívül öt légierő, sugárhajtású gépekkel felszerelt formációja és egy motoros műrepülő csoport szerepelt. Idén hasonló volumenű show-ra készülnek a híres „Háromszínű Nyilak” és természetesen a rajongók népes tábora is.
